Megváltoztatta a Szegedi Ítélőtábla Gyurisné dr. Komlóssy Éva vezette büntető tanácsa az emberölés bűntette miatt Miklósi Viktor Gábor ellen indított büntetőügyben a Csongrád Megyei Bíróság ítéletét az alábbiak szerint: A vádlott cselekményét előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntettének minősítette. Vagyis mellőzte az I. fokon kimondott különös kegyetlenséget a minősítő körülmények közül. Nem változott a büntetés mértéke: a Szegedi Ítélőtábla jogerős ítéletében a vádlottat életfogytig tartó fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, kimondva: a vádlott a kiszabott szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye – tudatta az OBJEKTÍV Hírügynökséggel Bátyi Zoltán sajtótitkár.

Az ítélet indoklásakor elhangzott: nem kétséges, hogy az emberölés maga kegyetlen cselekmény, amely az esetek nagy számában durva elkövetéssel párosul. Az emberi élet kioltása bizonyos fokú kegyetlenséggel jár. Különösen igaz ez az egyenes szándékkal elkövetett emberölés esetében - mint ebben az ügyben is -, amikor az elkövető a halálos eredmény bekövetkezését kívánva valósítja meg cselekményét.

Azonban a jogalkotó nem ezt a kegyetlenséget sújtja súlyosabb minősítéssel, hanem az átlagosat lényegesen meghaladó, rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanul, az emberi méltóság mély megalázásával, vagy az elkövető emberi mivoltából kivetkőzve véghezvitt ölési cselekményeket. Ezen minősítő körülmény megállapítására alapul szolgálhat az ütések vagy rúgások nagy száma, a test nagy részére kiterjedő bántalmazás, a bántalmazás időbeni elhúzódása, vagy a sértettnek okozott rendkívüli fájdalom, kín, gyötrelem, lelki megrázkódtatás, félelemérzet.

Jelen ügyben a II. fokú bíróság álláspontja szerint az egyik sértettet ért hat, a másik sértettet ért hét erőbehatás, melyből négy, illetve öt volt nagy erejű, rövid idő alatt zajlott le, minden ütés a sértettek fejére irányult, az állapítható meg, hogy a cselekmény az élet kioltásához szükséges kegyetlenséget nem haladta meg oly mértékben, hogy különös kegyetlenséggel elkövetettnek lenne tekinthető.

Az ítélet indoklásából kiderült az is, hogy a Szegedi Ítélőtábla - tekintettel a többi minősítésre és az összes súlyosító körülményre, valamint azt figyelembe véve, hogy a vádlott teljes közönyösséget mutatott, az ítélet enyhítésére semmilyen lehetőséget nem látott. Az elkövetett bűnnel csakis a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása áll arányban - hangzott el az ítélethirdetéskor.

Előzmények: Előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több ember, köztük 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek a Csongrád Megyei Bíróság 2010. január 21-én Miklós Viktor Gábor (1986 – szegedi lakos) vádlottat. Ezért őt a bíróság életfogytig tartó fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, kimondva: a vádlott a kiszabott szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az ítélet ellen a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.

A szakközépiskolában érettségizett, büntetlen előéletű, letartóztatásakor autóbuszvezetőként dolgozó vádlott gyakran segített özvegy, 74 éves nagymamájának, P. Gábornénak a ház körüli munkákban. 2005. áprilisában elhatározta, hogy pénzszerzési szándékkal megöli az idős asszonyt. Április 23-án a délelőtti órákban szüleivel együtt dolgozott a sértettnél, majd közösen meg is ebédeltek. Ezután a vádlott szülei eltávoztak, míg a férfi a nagyanyjánál maradt. A vádlott ekkor határozta el, hogy végrehajtja tettét. Úgy tervelte ki, hogy azt rablógyilkosságnak álcázza, olyan ismeretlen személyre terelve a gyanút, aki így szerzi meg nagyanyjának néhány 10 ezer forintját.

A vádlott délután hazament, majd találkozót beszélt meg barátaival azért, hogy szórakozni menjenek. A vádlott tisztában volt azzal, hogy a találkozó helyszínére a gyálaréti lakóhelyétől félóránként induló busszal tud eljutni. Azért, hogy a tervét végrehajtva a találkozóra oda tudjon érni, és így részére a barátai alibit tudjanak biztosítani, este 19 óra 30 perc és 20 óra között indult el otthonról. Magához vett egy kb. 50 centi hosszú vascsövet és egy sportcipőt.

A vádlott a cselekménye leplezése érdekében nagymamája házát nem a szokásos útvonalon, hanem a falu határa, a szántóföldek felől közelítette meg. Amikor odaért a nagymamája ingatlanához, a rajta levő cipőt a magával vitt használt tornacipőre cserélte, és kezében a vascsővel átmászott a kerítésen. A házba belépve köszönt a televíziót néző asszonynak, majd a kérdésére, mit keres ott, azt válaszolta, hogy beszélgetni jött. A sértett ezt tudomásul vette, visszafordult a tévé felé. Ekkor a vádlott elővette a kabátja alá rejtett vascsövet, és azzal legalább háromszor fejen ütötte a széken neki háttal ülő nagyanyját.

A sértett az ütések hatására a székről a földre esett. A vádlott ekkor még legalább négy alkalommal, a vascsővel fejen ütötte a földön fekvő sértettet. Amikor látta, hogy nagyanyja már nem mozog, és nem lélegzik, a vádlott elkezdte az általa remélt néhány 10 ezer forint keresését, tudva, hogy az idős asszony hol tartja a pénzét. A vádlott a kutatás során a reméltnél kevesebb, 3-4.000 forint közötti, pontosabban nem meghatározható összeget talált a sértett másik szobájában lévő tárcájában. A vádlott a kutatás közben azért, hogy a korábbi tervének megfelelően az általa elkövetett cselekményt a sértett számára ismeretlen személy által elkövetettnek álcázza, a keresgélés közben, amit csak lehetett kihúzott, szétrángatott, valamint szétpakolt. Ezzel azt a látszatot akarta kelteni, hogy a támadó semmilyen helyismerettel nem rendelkezett.

A vádlott ezt követően az ingatlant ismét a kerítésen átmászva hagyta el, a bent használt cipőt visszacserélte, majd azt a vascsővel együtt egy nejlonszatyorba rejtve magával vitte. A buszmegállóhoz ment, a 20 óra 35 perces járattal beutazott Szegedre, és a Mérey utcában a sportcipőt a vascsővel együtt egy kukába dobta. Ezt követően 9 óra tájban találkozott barátaival, velük szórakozott, majd az utolsó busszal visszament Gyálarétre.

Másnap - a szüleivel történt megbeszélés szerint - elment nagymamájához, hogy elhozza az ebédet. Ő volt az, aki rátalált a sértettre, mentőt hívott, és értesítette a szüleit, valamint a szomszédokat. A mentősök és a rendőrség kiérkezése után eljátszotta, mennyire megrendült a történtektől, valamint ő volt az, aki hatósági tanúként részt vett a helyszíni szemlén.

P. Gáborné halálát a fejet ért legalább négy nagy erejű ütéssel okozott koponyatörés, agyzúzódás, agyroncsolódás okozta, életét nagy valószínűséggel azonnali, szakszerű orvosi beavatkozás esetén sem lehetett volna megmenteni.

A vádlott tervének megfelelően a nyomozás kezdeti szakában más személy gyanúsítottkénti felelősségre vonására és előzetes letartóztatására került sor, azonban ezt a nyomozást a Csongrád Megyei Főügyészség 2006. július 3-án megszüntette. A fent leírt cselekménnyel kapcsolatos nyomozás tovább folytatásának elrendelésére a következő tényállási pontban leírt cselekménnyel összefüggésben került sor 2008 végén.

2./ A vádlott még a középiskolában ismerkedett meg V. Katalin sértettel, akivel nagymamája megölése után létesített élettársi kapcsolatot. 2008. februárjában megszületett gyermekük, M. Tamás.

2008. januárjától a vádlott és a sértett között rendszeres viták voltak, de tettlegességre nem került sor. Az év októberétől a vádlottnak - az élettársa által nem tudott - szerelmi viszonya lett egy fiatalkorú lánnyal, T. Évával.

2008. november 11-én a vádlott szabadságon volt, és este fél 8 körül azzal az indokkal, hogy elfogyott a cigarettája, elment otthonról. Ezt követően T. Évával több SMS üzenetet váltott, és szokásától eltérően betért egy gyálaréti italboltba, ahol megivott egy üveg sört és 4-5 fél deciliteres Jagermaistert, így italosan tért haza 9 óra körül a sértettel közös ingatlanukba. A sértett látva, hogy a vádlott italboltban volt, vitát kezdeményezett, ami elől a vádlott úgy tért ki, hogy az ingatlan kertjében található fészerhez ment dohányozni. A sértett ide is követte, és tovább veszekedett a vádlottal. Ekkor a vádlott felkapott egy baltát, és egyszer fejen ütötte az élettársát, aki az ütéstől a földre került. A vádlott a földön fekvő nőt még legalább ötször nagy erővel fejen ütötte a baltával.

Ezt követően bement a házba, ahol látta, hogy 9 hónapos kisfia sír. A gyerekágyhoz lépett, és megfojtotta a gyereket, majd egy kézzel a nyakánál fogva a kert hátsó végébe vitte a holttestet, oda, ahol élettársa életét kioltotta. Majd magához vettre élettársa táskáját, személyi iratait, az élettársának, illetve a gyerekének egy-egy pár cipőjét, a gyerek kedvenc plüss játékát, valamint a gyerek ruházatának bizonyos darabjait, és azt szintén kivitte a holtestekhez. Egy 30 centi mély árkot ásott, amelybe mindkét holttestet elhelyezte, melléjük rakta a felsorolt holmikat, és a földet visszalapátolta rájuk.

A vizsgálat során megállapították, hogy mind V. Katalin sértett, mind kisgyereke a helyszínen azonnal életét vesztette, sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy az életük megmentésére orvosi lehetőség nem volt.

Másnap a vádlott a sértett mobiltelefonjáról üzeneteket küldött saját szüleinek, a sértett testvéreinek és szüleinek, illetve a baráti társaságukba tartozó személyeknek azzal a céllal, hogy azt a látszatot keltse: V. Katalin közös gyermekükkel együtt elhagyta őt, és máshol próbál meg új életet kezdeni. Aznap délután a vádlott élettársa telefonját Szeged belvárosában egy kukába dobta, ahol a vizsgálat során megtalálta a rendőrség.

Másnap reggel a vádlott a sértett édesapjával együtt bement a rendőrségre, ahol bejelentést tett élettársa és kisfia eltűnéséről. A bejelentést követően lefolytatott közigazgatási eljárás adatai alapján bűncselekményre utaló körülmények merültek fel, és így került sor mindhárom emberölés felderítésére.

A vádlott a terhére rótt cselekmények elkövetését az eljárás során következetesen elismerte, azokkal kapcsolatban túlnyomórészt feltáró jellegű, bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett – áll az I. fokon eljáró bíróság ítéletében.

Hírforrás: OBJEKTÍV Hírügynökség 2010. október 14.

Gyürky László