Megváltoztatta a Szegedi Ítélőtábla dr. Hegedűs István vezette büntető tanácsa a hivatali visszaélés bűntette miatt Kiss László és társa, Szatmári János ellen indított büntetőügyben a Békés Megyei Bíróság végzését. A Szegedi Ítélőtábla kimondta: az I. és a II. rendű vádlott bűnös hivatali visszaélés bűntettében, ezért a vádlottakat egyezően 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét mindkét vádlott esetében 2000 forintban állapította meg. Az így kiszabott személyenként 200 ezer forint pénzbüntetést meg nem fizetés esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni oly módon, hogy egy napi tétel összegének a helyébe egy napi szabadságvesztés lép. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye – értesült az OBJEKTÍV Hírügynökség Bátyi Zoltán sajtótitkártól.

Az ítélet indoklásakor elhangzott: ennek az ügynek az alapkérdése az volt, hogy egy hivatalos személynek jogában áll-e egy magasabb szintű jogszabállyal ellentétes döntést hozni. A táblabíróság egyértelműn kimondta, hogy a mindenkori kormány által meghozott jogszabállyal szemben önkormányzati vezető attól eltérő döntést nem hozhat. Ha a jogszabályt hibásnak, netán félreérthetőnek tartja, jelezheti azt a szabályt megalkotó felé, de amíg a jogszabályon nem változtatnak, addig annak előírásai szerint kell cselekednie.

A táblabíróság úgy ítélte meg, hogy az ügy összes körülményét figyelembe véve, a pénzbüntetés kiszabása mások visszatartása érdekében szükséges, de mindkét vádlott esetében, tekintettel a személyi körülményeikre, egyben elegendő is a büntetési célok eléréséhez.

Kiss László I. rendű vádlott 1990 december 1-e és 2007 június 30-a között Doboz község jegyzője volt, míg a II. rendű vádlott, Szatmári János 1990 szeptember 30-ától 2006. október 1-ig polgármesterként irányította a települést, ma már mindkét vádlott nyugdíjas. A vádbeli időszakban Doboz Nagyközség Önkormányzata önhibáján kívül hátrányos helyzetben lévő, forráshiányos önkormányzat volt.

A Magyar Állam 2005-ben, a nagy mennyiségben lehullott csapadék okozta károk enyhítésére - egy kormányrendelet alapján - 146 millió 858 ezer forint összegű, a magántulajdonú lakóingatlanok helyreállítására felhasználható, vissza nem térítendő állami támogatást nyújtott Doboz nagyközségnek. Ez a kormányrendelet egyértelműen kimondta, hogy az egyes károsultak támogatása vissza nem térítendő állami támogatás, amelynek folyósítása készpénzben történik az önkormányzat útján.

Az I. és a II. rendű vádlott úgy látta, hogy a vissza nem térítendőként nyújtott állami támogatás a Doboz nagyközségben támogatott korábbi károsultak szempontjából igazságtalan, és a település nyugalmát feldúlná. Ezért az I. rendű vádlott 2005. szeptemberében azzal kereste meg a Békés Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy kezdeményezze az említett kormányrendelet kiegészítését „visszatérítendő kamatmentes támogatás” szövegrésszel, tekintettel arra, hogy a jogszabály ilyen lehetőséget nem biztosít. A hivatalvezető továbbította a kérést a Belügyminisztériumba, amelyre válasz nem érkezett.

Ennek ellenére a II. rendű vádlott 2005 októberében zárt ülésen kezdeményezte, hogy „amennyiben a kormány rábízza az elosztást az önkormányzatokra”, abban az esetben – a korábbi gyakorlatnak megfelelően - visszatérítendő kamatmentes kölcsönként, valamint vissza nem térítendő támogatásként ossza szét az önkormányzat a kapott támogatást. A képviselő testület ezt megszavazta, a döntést mind a két vádlott elfogadta, holott annak jogszerűtlenségével mind a képviselő testület tagjai, mint a vádlottak tisztában voltak.

Az önkormányzat végül 146 millió 958 ezer forintot utalt ki a károk helyreállítására, azonban a kormányrendelet kötelező rendelkezése ellenére csupán 56 millió 258 ezer forint volt a vissza nem térítendő támogatás, míg a támogatás nagyobb részét, 90 millió 700 ezer forintot kamatmentes kölcsönként utalták ki. A Békés Megyei Területfejlesztési Tanács 2007 októberében - helyszíni ellenőrzést követően - megállapította, hogy Doboz Nagyközség Önkormányzata a támogatásra kapott összeget nem a vonatkozó kormányrendelet rendelkezéseinek megfelelően használta fel.

Az önkormányzat a nem jogszerűen felhasznált támogatási összeget az államháztartásról szóló törvény alapján a mindenkori jegybanki kamat kétszerese mértékű kamattal növelten köteles visszafizetni. Így Donoz Nagyközség Önkormányzatát 61 millió 989 ezer forint támogatási összeg és összesen 53 millió 412 ezer forint kamat megfizetésére kötelezték a Magyar Államkincstár részére, részletekben, 2015 december 14-ig. Azt önkormányzat eddig kétszer 6 millió 880 ezer forint támogatást, továbbá egyszer 17 millió 657 ezer forint, majd még 7 millió 923 ezer forint kamatot fizetett meg a Magyar Államkincstárnak.

2009 januárjában a dobozi önkormányzat – jogi képviselője útján – keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz a Magyar Állam ellen a kifizetett kamat összege, azaz 25 millió 581 ezer forint jogalap nélküli gazdagodás címén történő visszafizetése és annak járulékai iránt. A Fővárosi Bíróság a keresetet elutasította, ez az ítélet azóta jogerőssé vált.

A Békés Megyei Főügyészség vádirata szerint: „A vádlottakat magatartásuk kifejtésekor, hivatali kötelességük megszegésére az a célzat vezérelte, hogy az önhibáján kívül hátrányos helyzetű, forráshiányos önkormányzatot plusz bevételhez juttassák, amelyet önkormányzati célokra, feladatokra, működési költségekre tudnak fordítani.”

A hivatali visszaélés bűntette miatt Kiss László és társa, Szatmári János ellen indított büntetőügyben a Békés Megyei Bíróság 2009. november 4-én Kiss László (1945 – dobozi lakos) I. rendű vádlottal szemben a büntetőeljárást megszüntette, és az I. rendű vádlottat megrovásban részesítette. Az ügy II. rendű vádlottja, Sz. János esetében az eljárást szintén megszüntette az I. fokon eljáró bíróság és a II. rendű vádlottat is megrovásban részesítette.

Az ítélet ellen az ügyész bűnösség megállapítása és megrovás helyett pénzbüntetés kiszabása érdekében fellebbezett, míg a vádlottak védői az elévülésre hivatkozva, bűncselekmény hiányában felmentést kérve, és az I. fokon meghozott döntés helybenhagyását kérve nyújtottak be fellebbezést, így került az ügy az Ítélőtáblára.

Hírforrás: OBJEKTÍV Hírügynökség 2010. május 4.

Gyürky László